Plusz egy a ráadás - 3. rész: Meghódították Kínát is
2005, Világbajnokság, Montreal
Az ezüstkorszak kezdete. Legalábbis visszatekintve. Akkor fel se fogtuk talán, hogy lehet nálunk jobb a világon az előző évek aranyhalmozása után, a csoportunkon úgy mentünk át, mint forró kés a vajon (a horvátokat pl. 10-4-re vertük). Az elődöntőben a görögök már megráncigálták a bajszunkat (7-6), de a döntő volt az igazi csata, az athéni döntő visszavágója. A szerbek végül annyira fenték ránk a fogukat, hogy meg is vertek bennünket szintén 8-7 arányban, bár szinte az utolsó negyed utolsó percéig egál volt az állás.
2007, Világbajnokság, Melbourne
A sors furcsa fintora, hogy ezt a világbajnokságot úgy nyerhettük volna meg, hogy nem is kellett volna hozzá legyőznünk a szerbeket. Az új-zélandiak, a kanadaiak és a románok ellen megnyertük a csoportot, az egyenes kieséses szakaszban a németeket, majd az elődöntőben a spanyolokat egy fokkal nehezebben, de vertük, és bejutottunk a döntőbe. Ott az a horvát csapat volt az ellenfél, amely a túloldalon a legjobb négy között eltakarította az útból a szerbeket, azt hihettük tehát, újra ünnepelhetünk. A horvátoknak viszont a vb-címvédő legyőzése után megjött az étvágyuk és minket is legyőztek hosszabbításban – ekkor már hosszúnak éreztük a korábban „megszokott” aranyérmek hiányát.
Így kaptunk ki:
2008, Olimpia, Peking
Kemény Dénest a szurkolók hiányérzete különösebben nem izgatta, ő mindig az „olimpiára készülünk” jelmondattal zárta le a megelőző évek világversenyeit. Igaza lett. Kilenc nagy világversenyről hétszer érmet hoztunk haza 2004 és 2008 között, például a 2008-as malagai Eb-ről is, amikor is megjelent egy új vetélytárs: friss államalakulatként Montenegró várta kontinensbajnokként az olimpiát. Pekingben velük játszottuk a nyitómeccset, 10-10 lett a vége és biztató jeleket láthattunk. A folytatásban a görögöket, a spanyolokat, az ausztrálokat és a kanadaiakat is legyőzve bejutottunk az elődöntőbe, ahol ismét a montenegróiak jöttek szembe velünk, és a helyzet Sydney-t idézte. Délszláv ellenfél ellen Kemény Dénes ismét zseniálisat húzott: Szécsi helyett csereként beállította a torna előtt a válogatottba ismét behívott Gergely Istvánt, aki büntetőt is védett. Az őrült izgalmak közepette 9-9-ig együtt haladtak a csapatok, majd az addig haloványan teljesítő Kásás egy furcsa figura végén centerből gólt dobott, Varga Dániel bombájával pedig végleg mattot kapott az Európa-bajnok. A másik elődöntőben az Egyesült Államok óriási meglepetésre 10-5-re megverte Szerbiát, így nekünk a döntőben már arra kellett koncentrálnunk, hogy az USA ellen ne bízzuk el magunkat, és ne kerüljön porszem a gépezetbe. Nem került, a finálé is kis híján Sydney-t idézte, bár a 14-10-es eredmény nem is tükrözi hűen a két csapat közötti különbséget. Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán pedig harmadik olimpiai aranyával Gyarmati Dezső és Kárpáti György (na meg még három brit) mellé felzárkózott az olimpiai örökrangsorban.
Következik:
Plusz egy a ráadás - 4. rész: Miért nyerünk megint mi?
Szólj hozzá! a
Címkék: vízilabda london világbajnokság válogatott magyarok menni olimpia így jutnak londonba
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.