Mi lett veled, Ronaldinho?
Pár éve még Pelé szintjét súrolta, 2011-re a süllyesztőbe került. Vagy mégsem?
Nem akarunk pálcát törni Ronaldinho feje felett, vagy nekrológot írni róla, de borzasztó belegondolni, hogy egy, a 2000-es évek közepén kultikus ikonná váló játékos ennyire eltűnjön előlünk. Mert tegye a szívére mindenki a kezét, ha 2005-ben kimondtuk azt a nevet, hogy Ronaldinho, egy mindenkinél nagyszerűbb, káprázatos megmozdulásairól híres, a labdát a BL-döntőben is a fülén táncoltató extraklasszis jutott valamennyiünk eszébe. Aztán valami megtört…
1997-ben U17-es világbajnokságot nyert, 2000-ben ott volt a sydney-i olimpián a brazil válogatottal, mi magyarok mégis akkor tanulgattuk először a nevét, amikor a francia PSG-hez szerződött, majd 2002-ben, immár felnőtt világbajnokként (iit emlékezzünk meg a negyeddöntőben hatalmas potyát tőle beszedő angol kapusról, David Seaman-ről) az UEFA-kupa 1. fordulójában betalált az Újpest kapujába.
Az erős túlzás, hogy a lilák elleni fejes indította el Európa meghódítására, de egy évvel később már a Barca meze feszült rajta, és itt kezdődött a csoda. A jelző nem túlzás, Ronaldinho-val a katalánok hosszú idő után 2005-ben bajnokok lettek, Ronnie megkapta az Aranylabdát, a brazil válogatottal Konföderációs Kupát nyert, majd 2006-ban jött az újabb bajnoki arany, és a hőn áhított BL-győzelem.
Bár 2005 márciusában a Chelsea kiejtette a Barcát, Ronnie a Stamford Bridge-en ilyen gólt hintett:
A 2006-os BL-siker viszont annyira kisütötte Ronaldinhot, hogy a világbajnokságon Brazíliának nem tudott vezére lenni, beleszürkült a mezőnybe, válogatottja a legjobb nyolc között ki is esett a franciákkal szemben. Ez a ma már Messi-szindrómának hívott jelenség (valaki a Barcában brillírozik, saját válogatottjának pedig nem tud pluszt adni) rányomta a következő szezonokra is a bélyegét, a Barca 2007-ben és 2008-ban is lemaradt a Real Madrid mögött a bajnokságban, holott az emberünk simán villantott ilyeneket:
Ronaldinho ekkor már gigasztár volt, nem volt olyan sportmagazin, amelyik ne foglalkozott volna valamilyen formában vele, előszeretettel citálták esti kimaradásait, a barcelonai szamba klubban töltött éjszakáit, barátnője által külön nevelt kisfiát, reklámszerződéseit, vagy azt hogy nem tud vezetni, így Hummerjéhez sofőrt tart. Frank Rijkaard-dal, a Barca akkori mesterével állítólag akkor romlott meg a viszonya, amikor Ronnie másnaposan ment edzésre, 2008-ban pedig már látványosan keveset játszott a katalánoknál. Menedzsere és bátyja ezt úgy kommentálta, hogy Ronaldinho klubon belüli hatalmi harcok miatt nem játszhat és nem teljesít úgy, ahogy korábban. Fájó ponthoz érkezett azután a történet, Ronnie továbbállt a Milanhoz.
A Milanhoz, bár sajtóinformációk szerint vitte volna csillagászati összegért a Chelsea is, de akkor épp sérült volt. Az olaszoknál az első időkben szintén keveset játszott, majd fokozatosan belelendült, a San Siro közönségének is mutatott látványos cseleiből és góljaiból, de a Barcelonában lőtt 70 gólt meg sem közelítette, nem is beszélve formájáról. Ronnie két olasz idénye alatt a Milan semmit sem nyert, a Barceapedig távozása után egyből spanyol bajnok lett, és azóta is letaszíthatatlan a hazai trónról, Messiék azóta begyűjtött két BL-címéről nem is beszélve…
2011-ben Ronnie hazatért Brazíliába a Flamengo-hoz. A brazil játékosok Európából Brazíliába való visszatérése legtöbbször azt jelenti, hogy „mehetnek a süllyesztőbe”, azaz már túljutottak karrierjük legszebb részén, és csak levezetnek (lásd Adriano, stb.). Ronaldinho-nak azonban az ősszel sikerült visszaverekednie magát a brazil válogatottba, ahová 2008 óta meg sem hívták, tehát van még egy utolsó reménysugarunk, hogy láthatjuk még az előző évtized legjobbjának választott csillagot tündökölni. Többek közt ezekért a mozdulatokért:
15 komment a
Címkék: barcelona ronaldinho labdarúgás
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
l3w1n7o 2011.09.25. 11:47:23
*rockstar* 2011.09.25. 11:55:57
eMJe 2011.09.25. 12:27:13
robian 2011.09.25. 12:31:51
fraki 2011.09.25. 12:37:55
flea 2011.09.25. 12:38:14
flea 2011.09.25. 12:39:01
Dig, Lazarus! 2011.09.25. 12:46:44
vajdasagi 2011.09.25. 12:47:46
De azért azt mondani, hogy jobb volt, mint Pelé helytelen. Nem szabad elfelejteni a kettőjük között meglévő kb. 40 évet. Pelé a maga idejében meghatározóbb, kiemelkedőbb focista volt, mint Ronaldinhó a saját idejében. Nyilván Puskást sem lehet egyszerűen összehasonlítani egy mai focistával gyorsaság meg hasonlók terén, de attól még minden idők egyik legnagyobb focistája ő. Nos, Pelével is ez a helyzet. És Ronaldinho meg talán elérhette volna ugyanazokat a magasságokat, de sajnos a vérmérséklete, mentalitása, "brazilsága" ebben meggátolták. Talán az edzői, a klubja, a környezete is ludasak ebben - nyilván nem tudhatom pontosan. De azért ha megismételhetem magam: hajrá Ronaldinhó!
Minden újabb nagy megmozdulásod és gólod nekem is örömöt szerez - ugye a "régi szeretteink nem tűntek el teljesen" effektus ez.
Vegyi Ali 2011.09.25. 13:41:41
Elérte, amit akart, mi, átlagemberek, el sem tudjuk képzelni, hogy 10-12 éves korától 16 éven át milyen rettenetes mennyiségű fizikai munkát végzett el, és van, aki itt rossz mentalitásról beszél... A tehetség egy dolog, anélkül nyilván nem mennek a csodás trükkök, de ahhoz, hogy valaki az ő sebességével, robbanékonyságával játsszon végig meccseket, nem elég a tehetség.
Ronaldinho tulajdonképp a csúcson hagyta abba, és ez lehet, hogy a rajongóknak fáj, de őt senki sem látta szenvedni az önmagának/szurkolóknak való megfelelési kényszertől, mint pl. Ronaldot.
szkepi 2011.09.25. 14:04:43
gyere vissza nesquick nyuszi!!
rajaram 2011.09.25. 15:15:48
kikoránkell 2011.09.25. 16:21:12
www.youtube.com/watch?v=pgY5-VFlrug&feature=related
taecleau 2011.09.25. 17:13:08
dr. v.b.1990 2011.09.26. 00:29:36