Hányan mennek Londonba?
Az utóbbi évtizedekben átlagban közel kétszáz magyar sportoló vett részt az olimpiákon, 10 hónappal London előtt 72-nél járunk. A csapatok közül a pólós fiúk már biztos résztvevők, de a többieknek kutya nehéz a kvalifikáció.
Borkai Zsolt MOB-elnök 160 fős delegációban bízik, ehhez azonban nem elég, hogy a kvalifikáció során jól teljesítenek egyéni sportolóink, csapatban is rá kellene kapcsolni.
Ez pedig nem lesz könnyű. A második világháború utáni időkben átlagban három válogatottunk lehetett ott az olimpián, ráadásul úgy, hogy a röplabda 1964-ben, a férfi kézilabda 1972-ben, a női kézilabda és kosárlabda 1976-ban, a női labdarúgás 1996-ban, míg a női vízilabda csupán 2000-ben került a programba. 
Az 1992-2008 között részt vevő, London előtt „diszkvalifikált” baseballozók és az 1996-2008 között jelen lévő, de szintén „kitessékelt” softballozók nélkül jelen állapot szerint öt labdajáték mondhatja magát olimpiai sportágnak, így tíz csapat a maximum, amelyet egy ország felmutathat. Számunkra az 1980-as moszkvai viadal a csúcs, akkor ugyanis öt(!) válogatottunk vehetett részt: a pólósok (3. hely) mellett férfi (4.) és női (4.) kézilabda-együttesünk, valamint a női kosarasok (4.) és röpisek (4.) is pályára léptek a nyugati világ által bojkottált olimpián. Nem véletlenül ekkor volt a legnagyobb létszámú a magyar olimpiai csapat, az öt válogatott rögtön kitett mintegy 70 sportolót.
Ami a jelent illeti: férfi vízilabda-válogatott világbajnoki 4. helyével biztosan ott lesz az olimpián, de az lenne a meglepő, ha nem sikerült volna a kvalifikáció, hiszen utoljára 1908-ban hiányoztak a magyar pólós fiúk ötkarikás játékokról – de akkor még nem is igazán beszélhettünk magyar pólóról.
Röplabdában és kosárlabdában jó ideje nem lehetnek olimpiai reményeink, a férfi labdarúgók 1996-os kijutása is inkább egyszeri csoda volt, hiszen 1972 óta a közelébe nem értünk a szereplésnek, a női focistákról nem is szólva. A magyar sport jelen állapotában tehát 4 a maximum, amit kihozhatunk csapatainkból, ez Athénban sikerült is, akkor a férfiak tettek ki magukért: a pólósok aranyérmet nyertek, a kézilabdázók a 4. helyen végeztek, a női vízilabda-együttes a 6., a kézisek az 5. pozícióban zártak.
Hogy ez a négyes ismét végigizgultassa velünk az olimpiát, ahhoz voltaképpen csoda kellene. A csapatsportágakban való részvétel rendkívül fontos a szurkolóknak is, hiszen például a vízilabda- és a kézilabda-torna az egész olimpia ideje alatt tart, egyik nap az egyik, másik nap a másik szakág mérkőzései kerülnek programba – állandó izgalmat, eseményt tartogatva.
A kvalifikációs esélyeket tekintve az utóbbi négy olimpián részt vevő, de az idei vb-ről lemaradó női kézisek helyzete reménytelennek tűnik. Már ahhoz is csoda kellene, hogy a jövő májusban sorra kerülő selejtezőn szerepelhessenek, ez ugyanis abban az esetben lehetséges, ha a decemberi brazíliai világbajnokságon ugyanaz a nyolc válogatott (a dán, a francia, a holland, a montenegrói, a norvég, az orosz, a román és a svéd) végez az első nyolc helyen, mint a tavalyi Eb-n. A levesbe leginkább a spanyolok és a németek „köphetnek bele”, ha pedig a legjobbak közé jut a házigazda brazil és a dél-koreai válogatott is, az tovább bonyolítja a képletet, hiszen két utóbbi válogatott akár kontinensbajnokként is ott lehet Londonban. Ha mégis összejönne az imént leírt optimális forgatókönyv, akkor Görbiczéknek a világbajnokság 2., 3. vagy 4. helyezettjének otthonában kellene selejteznie a házigazda, valamint a vb-5., 6. vagy 7. csapat, valamint még egy nem európai válogatott ellen, és a körmérkőzéses torna első két helyén kellene végezniük a londoni részvételhez.
Valamivel egyszerűbb a női pólósok és a férfi kézisek helyzete, bár a kvalifikáció bonyolultsága nem mindennapi.
Utóbbiak már biztos résztvevői az áprilisi olimpiai selejtezőnek, amelyen jelen állás szerint Császárék a vb-2. dánok otthonában játszanak majd a házigazdák, a második legjobb afrikai válogatott (Egyiptom vagy Tunézia) és egy európai csapat ellen (utóbbi együttes a januári szerbiai Európa-bajnokság legjobb helyen végzett válogatottja lesz azok közül, amelyek a 2011-es vb-n nem végeztek a 2-7. helyen – ez lehet a cseh, a lengyel, a macedón, a német, a norvég, az orosz, a szerb, a szlovák vagy a szlovén válogatott). Ha Dániában selejteznénk, és másik európai ellenfelünk a norvég volna, az a skandináv környezetben nyilván nem minket tenne esélyessé a torna első két helyének megszerzésére. Az olimpiai selejtezőcsoportok beosztása ugyanakkor a szerbiai Európa-bajnokságon jócskán megborulhat, ha olyan válogatott végez az első helyen, amely az idei vb-n az első hét hely valamelyikén végzett, vagy a második helyezett a már biztos olimpiai résztvevő világbajnok franciáktól kap ki a döntőben (ez utóbbi esetben ugyanis az Eb-ezüstérmes közvetlen olimpiai részvételi jogot szerez). A selejtezőcsoportok módosulása esetén Dánia helyett Spanyolországba (spanyol Eb-győzelem esetén pedig Svédországba) utaznánk, és a házigazda mellett a Pán-Amerikai Játékok 2. helyezettje (feltehetőleg Brazília) és a 2012-es Eb-n a 2. legjobb, olimpiai kvalifikációs tornát érő helyen végző válogatott (ld. fent) ellen lépnénk pályára. Ez a variáció egy fokkal nagyobb sanszot jelentene talán az olimpiai részvételre. A legbiztosabb ugyanakkor az lenne, ha a magyar válogatott nyerné az Eb-t, vagy franciák mögött lenne ezüstérmes. Ám ez nem az álmodozások kora.
Női vízilabdában csupán 8 csapat vehet részt az olimpián. Mivel a férfiakkal ellentétben a világbajnokság nem számított kvalifikációs tornának, a képlet egyszerű: Londonban a kontinensbajnokok (kivéve Európa legjobbját, hiszen ezt a kvótát a házigazda brit csapat elvitte), valamint a 2012 áprilisában Olaszországban sorra kerülő selejtező első három helyezettje szerepelhet. A papírforma szerint az olimpián Amerikát az Egyesült Államok, Óceániát Ausztrália, míg Ázsiát Kína képviseli majd, így feltehetőleg a világbajnok görögök, a vb-3. oroszok, a vb-4. olaszok, a vb-7. hollandok, a vb-8. kanadaiak és a vb-11. spanyolok ellenében kell majd az első három (ha afrikai csapat nem vállalja az olimpiai részvételt, amire jó esély van, akkor az első négy) között végeznünk a selejtezőn. Nem mindennapi kihívás ez utóbbi sem, különösen annak fényében, hogy a három évvel ezelőtt olimpiai 4. magyar válogatottból jelen állás szerint mindössze Drávucz Rita és Takács Orsolya tagja a válogatottnak, bár Kisteleki Dóra, Pelle Anikó és Valkay Ágnes akár vissza is térhet a csapatba.
A magyar olimpiai csapat létszáma a II. világháború utáni olimpiákon (zárójelben a labdajáték-csapatsportágakban kijutott magyar válogatottak száma):
1948, London: 128 (2)
1952, Helsinki: 189 (3)
1956, Melbourne: 111 (1)
1960, Róma: 180 (3)
1964, Tokió: 182 (4)
1968, Mexikóváros: 167 (2)
1972, München: 232 (4)
1976, Montréal: 178 (4)
1980, Moszkva: 263 (5)
1988, Szöul: 188 (2)
1992, Barcelona: 217 (2)
1996, Atlanta: 214 (3)
2000, Sydney: 178 (2)
2004, Athén: 209 (4)
2008, Peking: 172 (3)
2012, London: 72 (1) – 2011. szeptember 20-i állapot szerint
A magyar olimpiai csapat átlag-létszáma:
1948-2008: 187,2 (2,93)
1992-2008: 198 (2,8)
2 komment a
Címkék: vízilabda kézilabda olimpia kvalifikáció
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szkander bég 2011.09.24. 12:14:46
Vektorigo · http://iranylondonblog.hu 2011.09.25. 11:47:31