Kásás, miért most?
Bevallom, korábban részint irigyeltem, részint a bőrében akartam lenni ennek az embernek. Az embernek, aki mindent megnyert. Az embernek, akire minden gyerek hasonlítani akar. Az embernek, akire nem tudunk haragudni. Ez az ember most lemondta a válogatottságot.
Ő a Number One. Ha az eredményein végignézünk, ez nem vitás. Ő a világ egyetlen vízilabdázója, akinek minden aranyérem ott lapul a vitrinjében, ami a nemzetközi mezőnyben meg lehet nyerni klubban és válogatottban: olimpiai arany (3x), vb-arany (1x), Eb-arany (2x), Világkupa-arany (2x), Világliga-arany (2x), Euroliga-győzelem (3x), KEK-győzelem (1x), LEN-kupa arany (1x), ifi- és junior Európa-bajnokság és junior világbajnoki arany. Plusz olasz bajnok – a sors fintora, hogy egyedül magyar bajnokságot nem tudott még nyerni, igaz, karrierje nagy részében külföldön játszott. De még mielőtt nekrológot írnánk Kásásról, emlékezzünk arra, csak a válogatottságtól mondott búcsút és nem a játéktól, ráadásul mindig ott a remény arra, hogy hátha visszatér…
Ő a példakép. Nincs olyan gyerek Magyarországon, aki ne akarna hasonló sportsikerekben fürdőzni, aki ne akarna hasonló testfelépítéssel és fizimiskával csajozni a strandon, aki ne akarna elismert lenni. Kásást nem láthattuk bulvárlapok címoldalán, nem voltak botrányai. Ha megláttuk a medencében, vagy a tévében, éreztük, hogy egy legenda játszik. De a legenda eddig bírta.
„Hónapok óta rágódom magamban a dolgon, nehéz volt meghoznom ezt a döntést. Az ok nagyon egyszerű. Úgy érzem, annyira elfáradok a klubszezon végére, hogy egyszerűen nincs energiám a munka nyári folytatására. Úgy gondolom, csak az legyen magyar válogatott, aki képes teljes önmagát adni mind fejben, mind testben. Én ebben a pillanatban ehhez nem érzem magamban az erőt… Úgy gondolom, amennyit kaptam, annyit adni is tudtam a magyar válogatottnak. Nincs hiányérzetem.”
1993 (!!!) óta volt válogatott Kásás, és bár a pekingi olimpia óta rendre kihagyta a nyári világversenyeket, elképzelni sem lehet, milyen lesz nélküle egy válogatott mérkőzés a londoni olimpián. A magyar válogatott ugyanis utoljára tizenkilenc éve, Barcelonában meccselt ötkarikás játékokon Kásás nélkül. Van egy másik magyar csapatsportban is egy nagyságunk, de ha egy kézilabdázónk lemondja a válogatottságot, csak válogatott szitkokat kap, és hazaárulónak hívják. Nagy Lászlót persze eredményeiben nem, legfeljebb magasságban lehet összemérni Kásással, sőt, Kásás az, akire haragudni se tudunk. Mindent megadott nekünk, amire magyar ember, a magyarok sportjában vágyhat: olimpiai és vb-aranyat. Emlékszünk minden góljára, kezdve attól, hogy a 97-es Eb-döntőben az összes magyar gólt ő dobta, egészen odáig, hogy a pekingi elődöntőben Montenegró ellen centerbe beúszva húzta be a szinte döntőt érő gólunkat. De elfogadjuk, nem maradt ereje.
Viszont azt is tudjuk, Kásás hiú ember. És egy valami motiválhatja még a visszatérésre: egy vízilabdázó sem nyert még négy olimpiát… Most már ő se fog?
1 komment a
Címkék: vízilabda válogatott kásás
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.06.14. 14:17:37