A kézilabdás álompár

Hollywoodi történet a világ legjobb beállójáról és volt munkanélküli párjáról.

A világ legjobb beállója, és barátja, a jelenlegi BL-címvédő korábbi edzője érkezett nyáron Magyarországra. Utóbbi munkanélküliként, de hamar királlyá koronázták.

A norvég Karl Erik Böhn a női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya lett, és elmondása szerint a nap minden percében kézilabdázik párjával, a Győr klasszisával, Heidi Lökével.

A történet az elmúlt hetekben klasszikussá vált: Heidi Löke, a norvég Larviktól idény közben elkötelezte magát a Győrhöz. A 2011 nyarától élő szerződés megkötésében segédkezett neki akkori edzője és párja, Karl Erik Böhn, ezért a mestert kirúgta a Larvik (így nem Böhn, hanem korábbi pályaedzője vezette BL-diadalra az együttest). Löke a nyáron Magyarországra jött, berendezkedett Győrben, és Böhn is jött vele, igaz csak mint munkanélküli, segítő támasznak. Közben viszont Magyarországon lemondott a szövetségi kapitány a gyászos vb-selejtező kudarca után, így kellett valaki a helyére, a szövetség új vezetése pedig felkereste Karl Erik Böhnt. Augusztus 31. óta ő a magyar női válogatott szövetségi kapitánya.

Első olvasatra hollywood-i történetnek tűnik az egész, olyasfajta, mintha az európai/amerikai turista elutazna Afrikába nyaralni, a helyiek pedig királynak választják.

Volt szerencsém hosszabban beszélgetni Böhnnel, aki a legnagyobb természetességgel mesélt Lökével való kapcsolatáról, holott pikáns, hogy a 46 éves kétgyermekes edző a nála 17 évvel fiatalabb (ex)játékosával él együtt. – Ez sosem volt probléma, mint ahogy az sem, hogy én az edzője voltam – meséli Böhn. – Heidi nagyon eltökélt volt a Magyarországra szerződésben, teljes mértékben az ő döntése volt, bár kellett hozzá Katrine (Lunde-Haraldsen, a norvégok olimpiai bajok, Győrben védő kapusa) hívó szava is, és hogy a győri profi körülményekről csak jókat meséljen. Ő igazi úttörő volt, hiszen első skandináv játékosként érkezett Magyarországra, és elvitte a Győr jó hírét a világ legjobb válogatottjának tagjaihoz. Ettől függetlenül Heidi nagyon céltudatos, teljesen önállóan hozta meg a döntést, én pedig támogattam. Nyár közepén érkeztünk, mindketten nagyon szeretjük Győrt, az is előfordult már, hogy megismertek az utcán.

A pár egyik fele a világ egyik legjobb játékosa, a másik a világ egyik legnyugodtabb, legfelkészültebb edzője – adódik a kérdés, a mindennapokban mennyire téma köztük a kézilabda, és mi lesz, ha a magyar válogatott egyszer a Lökével felálló norvégok ellen játszik? – A nap huszonnégy órájában tudunk erről a témáról beszélni. Heidi fanatikus, imádja a kézilabdát, szereti nézni a sajátján kívül a többi mérkőzést is. Kíváncsi a tanácsaimra, és igen, gyakran beszélünk kézilabdáról, de ez természetes. Szét tudjuk választani a magánéletet és a munkát, bár nálunk ez speciális. Larvikban is az edzésen kiosztottam a játékosok között a piros és sárga megkülönböztető trikót, és csináltuk a gyakorlatokat, nem kivételeztem Heidivel. Aztán, ha vége az edzésnek, mérkőzésnek, minden megy a maga medrében. Ő is száz százalékig támogatott, amikor szóba került esetleges szerepvállalásom a magyar válogatottnál. Nyilván eljön majd a nap, amikor egymás ellen fogunk küzdeni, ő a norvég válogatottban, én  a magyar kispadnál, de két félidőre ilyenkor félreteszünk mindent, és csak a saját csapatunk sikerére koncentrálunk majd, ő a norvégéra, és pedig a magyaréra. A sportban mindez teljesen normális, a pályán nincs barátság, node ez nem háború.

A magyar közvélemény előtt Karl Erik Böhnnek eddig még nem volt lehetősége bizonyítania kapitányi kvalitásait, először októberben Eb-selejtezőn vezeti majd a nemzeti mezbe bújt lányainkat, de a saját játékos múltjáról egy érdekességet is elárult. – Nem szerettem a válogatottban játszani – mondja Böhn, aki 126-szoros norvég válogatottságig vitte… - A klubomban és az edzéseken jól ment a játék, szerettem a válogatott társaságot is, de azt a nyomást, ami a nemzeti csapatban ért minket, nehezen viseltem, mindig féltem tőle és ideges voltam. Később edzőként is így kezdtem a pályámat, utáltam meccselni. Aztán rájöttem, mekkora hülyeség ez, görcsölök, ahelyett, hogy élvezném a dolgot. Sikerült ezen változtatnom, és élvezem a taktikázást, az ellenfelek megfigyelését, a felkészülést, a videóelemzést, no meg persze a meccseket. Szeretném, ha a magyar válogatott sem félne és motivált lenne a pályán a jövőben.

Aki követni akarja Böhnt, annak bizony gyorsnak kell lennie, mert nem csak Győrött fordult már meg kinevezés óta edzéseken, hanem a Fradinál, Székesfehárvárott, rendszeresen járja a meccseket is. Ez az ember tényleg úgy csinál, mintha szeretné a munkáját. Egyelőre úgy tűnik, példát vehetünk róla.

4 komment a

Címkék: kézilabda válogatott böhn löke

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.