Kettős rangadó? Ki akarok menni!
1992-ben megfagytam és lemaradtam a lényegről az utolsó „kettős rangadón” Most lehet nosztalgiázni a Vasas-Fradin. Bónusz videó 1992-ből.
Nincs mit tenni, későn születtem. Nem láttam a Népstadionban a legendás Fradi-Dózsákat, Nyilasi és Ebedli, vagy éppen Fazekas és Törőcsik góljait, a 40-50 ezer nézőt, nem tudtam átélni az élményt. Pedig én ki akartam menni, kértem a apámat, hogy ne csak a bátyámat vigye magával. De én későn születtem. 1987-ben a hideg miatt féltett anyám, így otthon maradtam. A bátyám persze ujjongva mesélte, hogy nem volt rossz meccs a Vasas-Dózsa (1-1), de a Fradi-Honvéd (2-3) mindenen túltett, Détári két gólt rúgott, 35 ezer ember előtt. A következő szezontól jó pár évig nem rendeztek többé ilyen meccseket.
Egy kettős rangadón azért kint voltam. Nyilván mindenki emlékszik, hiszen 1992. március 14-e legendás dátum, ekkor rendezték ugyanis a Népstadionban a BVSC-Veszprém és a Vasas-Ferencváros kettős meccset. Apám, gondolván, most majd megmutatja fiának, mi a tuti, közölte, hogy erre bizony kimegyünk, isteni lesz a hangulat, ő már csak tudja, ’73 óta jár kettős meccsekre. Reggel Aigner Szilárd bemondta, hogy az évszakhoz képest hűvös időnk lesz. Utólag visszaemlékezve mindez barokkos túlzásnak bizonyult, mivel nem hűvös volt, hanem kurva hideg, és nem az évszakhoz képest, hanem abszolúte.
Időben érkeztünk, mintegy negyedórával a felvezető meccs kezdése előtt. A statisztikák szerint 500-an(!) tekintették meg a BVSC és a Veszprém meccsét, de ebbe szerintem már a stadion személyzetét is beleszámolták, mert bizony nem hogy elvesztünk az óriási arénában, hanem egyenesen féltünk magányunkban, ráadásul hideg is volt. Gólt viszont nem láttunk. Pedig olyan klasszisok száguldoztak a pályán, mint Nahóczky és Króner, vagy éppen Kelemen és Süle (a BVSC-be a 64. percben ráadásul Morzsa állt be csereként!). Megváltás volt a meccs vége, és a Vasas-Fradira már érkeztek a népek, az akkori (és mai…) viszonyoknak megfelelően a tízezres nézősereg nem számított rossznak, de a Népstadionban ekkora „tömeg” is elvész. Fodor góljával az első félóra végén vezetést szerzett a Fradi (amelynek ekkor már a kispadján ült az általam a Népstadionban játszani sosem látott Nyilasi), de maga a meccs nem volt jobb, mint a BVSC-Veszprém. Szünet után közöltem apámmal, hogy vagy hazamegyünk, vagy ott rögtön megfagyok. Láthatólag megkönnyebbült az öreg, karon fogott és hazaindultunk. „Újramelegítve csak a káposzta jó.” – dörmögte az orra alá a kocsiban hazafelé tartva, ami felért egy bocsánatkéréssel. A történethez még hozzátartozik, hogy mi már a Dózsa György úton gurultunk, amikor Kecskés révén egyenlített a Vasas, másnap pedig megdöbbenve olvastuk az újságban, hogy a 90. percben egy ordító helyzetet is kihagyott a Vasas-játékos Nagy Tamás - a Fradi jelenlegi edzője! Totális lúzereknek éreztük magunkat. Már csak ezért is kimegyek vasárnap a Vasas-Fradira majd’ húsz év után. Fázni ezúttal nem fogok, a „felvezető” meccsen pedig jó lesz nosztalgiázni, még akkor is, ha „későn születtem”.
És hogy ne csak a levegőbe beszéljek, az összefoglaló, arról a fagyos Vasas-Fradiról 1992-ből:
Van 2 jegyünk a szeptember 2-i magyar-svéd labdarúgó Eb-selejtezőre. Ha augusztus végéig a Hajcsatok blog eléri az 500 lájkot, akkor kisorsoljuk az olvasók között a jegyeket. Ha nem, akkor mi megyünk ki a meccsre.
Lájkold a Hajcsatokat, és terjeszd, hogy Te is nyerhess!
4 komment a
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mérien 2011.08.25. 18:28:57
mérien 2011.08.25. 18:30:41
bug jr. 2011.08.25. 18:57:34
Lehet baromság de a körkapcsolásban amit apám ifájában hallgattunk, ezt mondta a szpíker.
spinat 2011.08.25. 20:07:15