2011.06.11. 10:33, Írta: HiStory

Hazudsz, haver! - dopping

 Régi heppem, hogy a legidiótább történeteket mindig doppingoláson ért sportolók adják elő. Sajnos soha nem mondja senki a szemükbe: hazudsz, haver, ráadásul még idétlen is, amit kitaláltál mentségedre. Az Ungvári-ügy is ilyen.

 

 

 

 

Aki esetleg nem követte volna: Ungvári Attila cselgáncsozót két évre eltiltották, miután januárban a bakui Világkupán, majd februárban a budapesti Hungária Kupán - utóbbin aranyérmet nyert - adott mintájában találtak doppinglistás anyagokat, sztanozololt (anno ezzel bukott meg Ben Johnson is) és furoszemidet (vízhajtót), de szerinte valaki szándékosan rakott tiltott szereket az italába. Ungvári, valamint edzője, Bíró Tamás is hazugságvizsgálaton járt még télen, a poligráf szavahihetőségüket igazolta. Súlycsoportbeli riválisa, Taraba Sándor ugyancsak alávetette magát a vizsgálatnak, nála a műszer elváltozást mutatott. Taraba ellen a szövetség fegyelmit indított. És hogy a sztori még viccesebb legyen, a BRFK életvédelmi osztálya mérgezés(!) gyanújával nyomoz. 

 

Ungvári és Taraba – akár egy Moldova-novella két főszereplője. 

 

Doppingesetek kapcsán hallottunk már mentségként nemzetközi és magyar összeesküvésről (Fazekas és Annus), elhagyott menyasszony által fogpasztába kevert doppingszerről (Dieter Baumann olimpiai bajnok német hosszútávfutó), a versenyző helyett vizeletmintát adó edzőről, aki azonban mindenki pechére viagrát szedett (Gyurkovics Ferenc súlyemelő), néhány sör és túl heves szex miatt brutálisan megemelkedett tesztoszteron-szintről (Dennis Mitchell világbajnok amerikai sprinter), darázscsípésre kapott injekcióról (Bárdosi Sándor szumóbajnok, korábban olimpiai ezüstérmes birkózó). Vannak ennél is durvább esetek, előfordult, hogy a doppingellenőrök elől menekülő sportoló lábtörést mímelt, és azonnal kórházba szállították, az olimpiai esélyes görög rövidtávfutók, Kenterisz és Tanu pedig éppen az athéni olimpia nyitónapján szenvedtek hirtelen motorbalesetet, amikor az ellenőrök keresték őket. 

 

Értem én, hogy nem lehet bevallani: „én bizony doppingoltam, sajnálom” – mert bármily szimpatikus is volna a vallomás, rögtön sorban állna megannyi szponzor, és esetleg az állam, az egyesület stb., hogy akkor fizesd vissza a pénzt, amit a felkészülésedre/versenyeztetésedre adtunk, a pénzdíjakról már nem is beszélve. Értem, hogy ez lehetetlen. De olyan jól esne egyszer.

 

1 komment a

Címkék: dopping

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tothh · http://polizis.blog.hu 2011.06.13. 20:25:38

Ezzel a dopping-témával kapcsolatban nekem az a legnagyobb bajom, hogy szerintem az élsportban dopping nélkül ab ovo lehetetlen komolyabb sikereket elérni. Az pedig, hogy ki bukik, vagy nem bukik meg, alapvetően (sport)politikai és érdekérvényesítési kérdés. Lásd, a fehéroroszok kibulizták, hogy ne kelljen - bizonyított doppingolás után - Pars Krisztiánnak adni az ezüstöt, Annus és Fazekas esetén pedig a kiváló IOC delegátusunk már az első híresztelésekre (amikor még semmilyen bizonyíték nem volt - mondjuk azóta sem) a mi versenyzőink hibáztatásába fogott. Nyilván fontos volt neki, hogy szeressék az IOC-ban, fontosabb, mint hogy két szalmaszálat keresztbe tegyen a mi játékosainkért.

A másik oldalon meg ott van Contador, aki mellett szerintem simán ott áll saját országa az egész infrastruktúrával, teljes mellszélességgel.